Egyiptom második legnagyobb városa, mely közel 1000 évig volt az ország fővárosa is, kikötői és kedvező fekvése miatt az egyiptomi import-export 80%-át bonyolítja le.
A Kr.e. 332-ben Egyiptom földjére felszabadítóként érkező Nagy Sándor alapította, egy kis halászfalu, Rhakotisz helyén, melyről még az Odüsszeia is megemlékezik, és saját magáról nevezte el. Majd Nagy Sándor halála után holttestét visszahozták Alexandriába, ahol arany koporsóba helyezték, majd eltemették. A sírja mai napig ott rejtőzik valahol a város alatt.
A város belsejében található Kom el-Szuqáfa többszintes földalatti katakombarendszere is bizonyítja, hogy sok kincs rejtőzhet még a házak alatt. Az öböl nyugati részén látható a Quajtbaj erőd, mely a valamikori híres világítótorony (Fárosz) helyére épült, többnyire annak köveiből. Innen teljes rálátás nyílik a városra, és a szemközt elhelyezkedő Új Alexandriai Könyvtárra, mely méltó utódja ókorinak. A mai Alexandria az ókori város elrendezése szerint épült fel, s kacskaringós utcáival, kávéházaival, és vegyes, egyiptomi – görög – olasz lakosságával, talán Egyiptom egyik leghangulatosabb városa.
Quajtbaj Erőd
Ezen a helyen állt valamikor a híres alexandriai vagy más néven Pharosz-i világítótorony, amely egyike volt az ókori világ hét csodájának. A torony magasságát 150m-re becsülik, melynek tetején éjszaka tűz égett, hazairányítva az eltévedt hajósokat. A XVI. században egy földrengés végleg ledöntötte. Tiszta szélcsendes időben az erőd közelében, melynek építéséhez a világítótorony anyagát is felhasználták, felsejlenek a torony maradványai a víz alatt.
Kom el-Shoqafa katakombák
A háromszintes, földalatti katakomba rendszer a Kr.u. I.-II. században épült és keresztény temetkezőhelyként működött. Mivel a kereszténység korai időszakában temetkeztek ide, a sírokban talált motívumok vegyítik az ókori egyiptomi, a görög és a romai ábrázolásokat.
Római Színház
A görög-római korban épített, valamikor fedett színház, nem csak zenei előadások bemutatására szolgált, hanem különböző sporteseményeket is megrendeztek benne. Később, a keresztény korban, templomként használták, de valójában ez az első nem vallási célú építmény, mely ebből a korból fennmaradt.
Pompei’s Pillar (Pompeius-oszlopa)
Római diadaloszlop az egyiptomi Alexandriában. Modern neve ellenére valójában Diocletianus római császár tiszteletére állították fel i.sz. 298–302 között. Az óriási korinthoszi oszlop eredetileg a páncélos császár kolosszális porfírszobrát támasztotta alá. A ma romokban heverő Alexandriai Szerapeum temenoszának
keleti oldalán áll. Ez az egyetlen ókori emlékmű Alexandriában, amely még mindig eredeti helyén van.
A monolit oszloptengely 20,46 m magas, tövénél 2,71 m átmérőjű, maga a talp pedig több mint 6 m magas. Mindkettő lapiszszienitből, rózsaszín gránitból készült, amelyet a Syene, a mai Asszuán ősi kőbányáiból vágtak ki, míg az álkorinthoszi típusú oszlopfő szürke gránit.
Könyvtár
Az új könyvtárat ugyanarra a helyre építtették, hol a Ptolemaiosz kori híres könyvtár állt, mely az ókorban végleg elpusztult. Az egyiptomi kormány és az UNESCO támogatásával felépült könyvtárnak a megnyitásakor ugyanúgy 200 000 kötete volt, mint az ókorinak.
