Felső-Egyiptomban található, annak is a déli részén, amit közép-Egyiptomnak neveznek, a Nílus völgyének hatalmas régiójában, amely Al Minyától Qenáig terjed. Fő nevezetessége a denderai templom Qena külvárosában található, mindössze 5 km-re nyugatra a várostól és 4 km-re a nevét adó Dandarah falutól.
Denderában különféle Hathor istennőnek szentelt szentélyek voltak, amelyek eredete az Óbirodalom időszakára nyúlnak vissza, ie. 2000 évvel. Hathor az egyiptomi kultúra kedvelt alakja volt, a szerelem és az anyaság védelmezőjeként tisztelték, valamint Hórusz anyja – az egyiptomi vallásban az égi isten.
A Dendera-templom, valamint a látogatók ma megtekinthető többi helyszíne újabb keletű. A templom építése a XXX-dinasztia idején kezdődött, I. Nectanebo idején, és a görög-római időszakban fejeződött be, ie. 125 és i.sz. 60 között. A görög és római uralkodók, hogy biztosítsák hatalmukat és megszerezzék a lakosság támogatását, nemcsak engedélyezték, hanem aktívan támogatták is az egyiptomi vallási istentiszteletet.
A templom az ókori Egyiptom görög-római korszakának egyik legjobb példája, fő építtetői XII. Ptolemaiosz és VII. Kleopátra voltak. Vannak utalások a Ptolemaiosz-dinasztia e híres királynőjére Kleopátrára, valamint fiára, Caesarionra, akinek apja Julius Caesar volt.
Tiberius, a templom másik népszerűsítője is felajánló attitűdben jelenik meg a belső dekorációban. Megtekinthetők a mozgalmas jelenetek, melyek a római Tiberius császárt ábrázolják, ahogy éppen áldozatot mutat be az ókori egyiptomi Hathor istennőnek és persze más, a pompás görög-római templomot díszítő mitikus domborművek.
Az egyiptomiak sokféle szertartást ünnepeltek itt, például a folyami körmenetet, amelynek főszereplője Hathor istennő szobra volt. Felhajóztak vele Edfuba, hogy találkozzanak fiával és Hórusz későbbi partnerével Hathor edfui templomában. A körmeneti ünnepség két hétig is eltartott.
A templom közelében már az ősidők óta szentély állott Horus (Hórusz) isten számára, melyet Khufu királynak, a Gízai Nagy piramis építtetőjének már fel kellett újíttatnia.
Dendera templomát a nílusi árvizek és a sivatagi homok okozta sár temette el, ami megakadályozta széthordását és megőrizte kiváló állapotát. Eltemetve maradt Napóleon csapatai és az egymást követő felfedező-kincsvadászok megérkezéséig.
A tizennyolcadik század végén és a tizenkilencedik század elején kezdték kiásni, akik nem haboztak elvinni a templom fontos darabjait. Különösen a híres állatöv, amelyet most a Louvre Múzeumban mutatnak be, Az itteni kiváló másolat egy olyan elem, amely nem mentes a rejtélytől és nagyban hozzájárult ennek az emlékműnek a hírnevéhez.
Tehát valójában az építés eredeti ideje az évezredek homályába veszik. Maga a Hathor (a szerelem istennője) templom a ptoleimaiosi illetve a római korban épült, s Egyiptom legjobb állapotban megmaradt temploma.
A templom egyik legjelentősebb aspektusa a csillagászattal való kapcsolata, amely bizonyítja ennek a tudományágnak az ősi időkben szerzett mélyreható tudását.
A komplexum elhelyezése nem volt véletlen. Főtengelye a hozzá tartozó kapuval együtt szándékosan észak felé irányult, konkrétan a Thuban csillag felé, amely a korszakban a fő pontot jelezte. A második főkapu viszont a Szíriusz csillag felé irányult, amelyet a Hathor istennővel szoros kapcsolatban álló Isis istennővel azonosítottak. A Szíriusz csak a nyári napforduló idején jelent meg, ami egybeesett a Nílus éves áradásával, melyet az egyiptomi lakosság nagyon várt. Az év azon időszakát, amikor Szíriusz az égen nem volt látható, Ízisz és férje, Ozirisz utazásaként értelmezték az alvilágon (Duat) keresztül.
A Dendera-templom nemcsak gondos csillagászati tájolásáról híres, hanem a Dendera Zodiacról is, mely az egyik kamrájának mennyezetén található dombormű. Bár az eredeti a párizsi Louvre Múzeumban van kiállítva, itt egy másolatot helyeztek el, amely lehetővé teszi a látogatók számára, hogy értékeljék jelentőségét.
A Dendera Zodiac egy kör alakú csillagtérkép, a maga idejében úttörő alkotás. Az égboltozatot négy nő alakú pillér támasztja alá, a körön belül pedig a 12 állatövi csillagkép látható. Néhányat a szokásos módon ábrázolnak, míg mások egyiptomi stílusú helyi istenségekhez kapcsolódnak.
Ami felfedezése óta felkeltette a tudósok érdeklődését, az az, hogy két fogyatkozást ábrázol: egy holdfogyatkozást, amely ie 52-ben és egy napfogyatkozást ie. 51-ben, az ókori egyiptomi szimbolikát alkalmazva. Ez a felfedezés segített finomítani a Dendera-templom építésének fázisait.
A templomot az úgynevezett „Dendera lámpák” elméletével is összefüggésbe hozták. Ez egy vitatott téma, amely vitákat váltott ki és sok kíváncsiságot keltett. Bár bizonyos, hogy az ókori egyiptomiak jártasak voltak a különféle világítási technikák, köztük a természetes fény és az olajlámpák használatában, az ősi elektromos izzók fogalma még mindig vita és szkepticizmus tárgya.
A denderai templom domborművei azonban olyan elméletet szültek, amelyben a fantázia és a rejtély keveredni akar a tudománnyal. Néhányan primitív izzók ábrázolását látják bennük, ami ebből a szempontból azt magyarázná, hogy az ókori egyiptomiak ismerték az elektromosságot.
Az egyiptológusok viszont cáfolják ezt, jelezve, hogy ez a lótuszvirágok ábrázolása, amelyekből kígyók emelkednek ki, Felső- és Alsó-Egyiptom egyesítő szimbóluma, és mindegyiket festett oszlopok támasztják alá, melyek szimbolizálják. a királyság stabilitását.
A komplexum alatt elhelyezkedő katakombák eredetéről és funkciójáról a mai napig viták folynak. Ezekben látható, többek között a híres „egyiptomi fény” nevű ábrázolás, melyről egyesek azt állítják, hogy „bizonyíték” arra, hogy az ókori egyiptomiak ismerték az elektromosságot és a villanyégők elvét.